5 gyakori hiba (nem csak) kezdő improvizatőrként

Összeszedtünk öt gyakori hibát, amit improvizatőrként mi is a mai napig elkövetünk.

1. GYAKRAN MONDUNK NEMET

Ahhoz, hogy megértsük ezt a problémát, tisztázni kell, hogy mi is az “IGEN” az improvizációban. Az IGEN az, amikor a szereplők között egyetértés van arról, hogy mi történik a jelenetben. Úgy képzelhetjük ezt el, hogy az egyik fél ad egy ajánlatot, amit aztán én elfogadok, azaz mondok rá egy IGEN-t. Ezzel ellentétben a “NEM” arra készteti a játszót, hogy az általa adott ajánlatot kicserélje egy másikra, ami talán elfogadhatóbb lesz a partnerének. Ez meg tudja akasztani a jelenetet, és nehezebb helyzetbe hozza a játszót, hiszen egy újabb ajánlattal kell előrukkolnia.

Lássunk egy példát:

– Asszonyom, meghoztam a kedvenc reggeli kávéját!

– Pierre, amit hozott nem kávé! És nem is szeretem a kávét.

Ez esetben a Pierre-t játszó színész meg kell változtassa az első ajánlatát, hiszen a partner azt állította, hogy nem is kávé az, amit behozott. Könnyen beláthatjuk, hogy egyszerűbb lett volna a jelenet szempontjából, ha a párbeszéd így néz ki:

– Asszonyom, meghoztam a reggeli kávéját!

– Köszönöm Pierre! Milyen jó, hogy habot is tett rá!

2. A partnerünk helyett saját magunkra fókuszálunk

Ez a jelenség gyakori, és azért problémás, mert ha csak magunkra figyelünk, akkor a partner által kínált információk nem lesznek számunkra világosak – így azokra érdemben reagálni sem tudunk. Ha nagyon sarkítani akarnánk a jelenséget, úgy képzelhetjük el, mintha az egyik színész becsukná a szemét, befogná a fülét, majd egy kis idő után kinyitná, és a partner csak kérdően nézne rá, hogy “hallottad, amit mondtam”. Akinek csukva volt a szeme és a füle, nem tudja, hogy mit válaszoljon. Az improvizációban egyszerűen jobban működik, amikor arra figyelsz, hogy mit csinál a partnered, miért csinálja, és ez milyen hatással van rám. Az, hogy te mit csinálsz, legyen másodlagos.

3. Fejben előre kitaláljuk, hogy mi fog történni

Ez kéz a kézben jár az előző jelenséggel. A játszó fejben már előre elgondolta, hogy a jelenet merre tart, mi fog történni – ez az elképzelés azt nem veszi figyelembe, hogy a partner vagy partnerek által hozott ajánlatok más irányba terelhetik a történetet. Ha egy játszó nagyon ragaszkodik a saját fejében lévő elképzeléshez, akkor az rugalmatlanná teheti és nehezen reagál, ha a partnere meglepi egy ajánlattal, ami nem összeegyeztethető a korábban elképzeltekkel. A javaslatunk az, hogy próbálj meg minél inkább a jelenben maradni és nem tervezni előre a történetet, ezzel megőrizve a spontaneitás erejét. Ha el tudod fogadni, hogy a történet bármilyen ponton olyan fordulatot vehet, ami számodra addig elképzelhetetlen volt, akkor azzal megkönnyíted a saját dolgod, nem beszélve arról, hogy jó partnerként fognak rád tekinteni.

4. Érdekesek akarunk lenni

Érdekes tűnni a színpadon annyit tesz, hogy nem hiszünk abban, hogy a jelenlétünk már elég a jelenethez. Ezért – legtöbbször szorongás miatt – olyan dolgokat csinálunk vagy mondunk, melyekkel próbáljuk felhívni magunkra a figyelmet. Ezek a megnyilvánulások ritkán támogatják a jelenetet, inkább kilógnak a történetből és nagyzolónak tűnnek, emiatt törik a jelenet igazságát, annak fő állításait.

– Kisfiam, hívott az osztályfőnököd, hogy romlik a tanulmányi átlagod, és hogy aggódik!

– Anya, én tényleg nem értem, hogy mi baja van az elmúlt héten csak 27 egyes és 1 kettest kaptam. Tényleg nem vágom!

Ebben az esetben a “az elmúlt héten csak 27 egyest és 1 kettest kaptam” kijelentés túlzó és elrugaszkodott a jelenet valóságától. A jelenetet feszültebbé, igazabbá teheti, ha a párbeszéd megmarad egy igaz körön belül:

– Kisfiam, hívott az osztályfőnököd, hogy romlik a tanulmányi átlagod, és hogy aggódik!

– Anya, én tényleg nem értem, hogy mi baja van az elmúlt héten kaptam 1 elégtelent matekból… és akkor mi van?

– Matekból eddig nem voltak nehézségeid!

5. Sokat foglalkozunk a hibáinkkal

Nagyon fontosak a hibák, hiszen részei egy tanulási folyamatnak. A hiba kikerülhetetlen és fontos velejárója egy új készség elsajátítási folyamatának. Nem kikerülhető. Nem. Ha azt gondoljuk, hogy igen, akkor sem. Érdemes viszont észrevenni azokat a gyakran előforduló viselkedéseinket improvizáció közben, amelyek nem feltétlenül hasznosak a partner és a jelenet számára. Ezek jó tudatosítani és küzdeni azért, hogy ne kerüljenek elő gyakran. Viszont túl sokat foglalkozni a hibáinkkal sem érdemes. Könnyen szorongóvá tesz bennünket, ami további hibákat és kevésbé szerencsés helyzeteket szül. Ha hibázunk, hibázzunk örömmel, és fogjuk fel úgy, hogy ma ez így sikerült – holnap már másképp fog.