Karakteralkotás az improvizációs színpadon
Ahány ház, annyi karakter!
Hogyan lehet megjeleníteni hús-vér embereket, hétköznapi problémákat, örömöket és élet sújtotta, nehéz lelki pillanatok vagy akár egy szereplő legboldogabb napját? Fontos, hogy itt nincs Csehov által gondosan kigyúrt figura, sebészi pontossággal írt szövegkönyv vagy 3 hónapos rendezővel, dramaturggal, jelmeztervezővel folyatatott próbafolyamat. Akkor mégis hogyan?
Először is ha bárkit megkérünk, hogy csettintésre alakítson egy könyvtáros nénit, vagy boxolót, esetleg rappert vagy ellenőrt, akkor a karikatúra 1/1 es verzióját látjuk leggyakrabban. Ez teljesen normális, hisz ha valaki nem ezzel foglalkozik évek óta, akkor miért ismerné azokat a technikákat, amivel ezt művészi szintre lehet emelni. Ha valaki nem isten adta tehetség és nem tanulta soha, akkor ugye egy autó lerajzolása is 1.0-ás köntöst kap. Íme a példa:
Milyen technikákkal lehet akkor dolgozni egy Maestro előadáson, ahol egy este 10-20 különböző karakterrel is találkozunk?
Vegyünk példának egy iskolatitkárt. Összeszedjük a sztereotip tulajdonságait: morcos, precíz, idősebb, szemüveges, határidőket vasszigorral tartatja be, fél tőle akár még az igazgató is.
Ezzel mehetünk teljesen szembe, tehát fiatalos, szétszórt, sportos, romantikus. De vihetjük extrémen túlzó irányba is a sztereotip jelzőket, tehát annyira határozott mint egy katonatiszt, megfagy a levegő ha elmegy a folyosón, esetleg fegyvert szegez egy késve leadott dokumentum miatt.
És ott van még az attitűd is. A többi szereplőhöz hogyan viszonyul. Mindenkinek más arcot mutat, de alapegységében megmarad a karakterisztikája.
A névadás is izgalmas. Érdemes kerülni a Gizike, Margitka neveket, mert gyakran a humorra hajaz. Helyette keverjük össze két volt osztálytársunk nevét például Tímár Zoltán és Somogyi Virágból legyen Tímár Virág. Tímár Virágtól már azonnal nyílnak a dimenziók, hiszen a név kötelez és mindenki mögé gondol egy komoly múlttal, történettel rendelkező embert.
Lássuk, őket vajon hogyan hívják? Milyen személyiségjegyekből épülnek fel, hogyan hívják őket, mi a történetük, mi a legjobb dolog ami történhet velük és mi a legrosszabb. Hogyan
nevetnek? Hogyan esznek meg egy pogácsát? Hogyan sikítanak fel ha megijesztik őket? Adhatunk hozzá random információt: Az egyik imádja a Disney-rajzfilmeket a másik pedig flipperezni szeret. Na de kettőjük közül melyikre igaz az egyik állítás és melyikre a másik?
A két bankrablóról mit lehet tudni? Ha az egydimenziós jegyeket nézzük agyafurtak, ügyesek, ismerik az alvilági szokásokat, magas státuszban léteznek. Ennek is érdekes az ellenkezője, igaz?
Egy század eleji szerelmes pár. Miket lehet róluk első körben gondolni? Mintha csak a nagyszüleink mára már megkopott fényképét látnánk. Rögtön jönnek az első asszociációk: ezerelmesek, gyermekeket nevelnek. Elegánsan viselik magukat a világban és minden mozdulatukból a polgári jó magaviselet és a tisztesség eszméi sejlenek fel. Gondoljuk. Pedig a nagy fenét! A nagyszüleink is épp olyan meggondolatlan fiatalok voltak a húszas éveikbe, mint bárki, függetlenül a történelmi kortól. Biztos, hogy hazudtak ők is a szüleiknek, meg tartottak ők is több vasat a tűzbe. Az is lehet, hogy épp a magyar Bonnie és Clyde-ot látjuk a képen, csak ők annyira profi szinten űzték a bűnőző szakmát, hogy máig nem tudunk róluk.
Ha magad is kipróbálnád, akkor pedig várunk az angol nyelvű táborba június 9-11 között Balaton Felsőörsön.
Jelentkezni az info@grundszinhaz.com – on tudsz.
Bővebben:
